Forgóalváz Forgóalváz, nyomállvány (német: Drehgestell angol: truck, francia: bogie. Avant-train mobile, lokom.), a vasuti hosszabb járómûvek teste alatt alkalmazni szokott egy v. több tengelyü kerékváz, mely a görbületekben a járást lehetõvé, illetve könnyebbé teszi. A pálya-görbületek ugyanis megkivánják, hogy a járómûvek keréktengelyei folytonosan a görbület középvonalára merõlegesen, tehát a görbületi sugár irányában helyezkedjenek el, ugy hogy a tengelyek bizonyos szöget képezzenek egymással, s ezenkivül a közbeesõ kerékpárok a görbülethez is simuljanak, tehát a járómû hossztengelyétõl jobb- v. balra kiérjenek. A két tengelyü járómûveknél az utóbbi föltétel elesvén, ami a sugárirányu beállítást illeti, körülbelül 4,5 m.-nél nem nagyobb  tengelytávolság mellett a megfelelõ görbületi szög fõpályákon még elég csekély arra, hogy elhanyagolása ne járjon különös hátrányokkal. Leginkább el vannak terjedve ugy lokomotivok mint kocsiknál a két tengelyü forgóvázak s utóbbiakra nézve a német vasutak egyletének a kölcsönös kocsihasználat tárgyában kiadott egyezménye szerint az van megállapítva, hogy a kocsik a vázak egymástóli távolságára való tekintet nélkül közlekedhetnek (egyleti pályákon), mig az egy tengelyü alvázakat, az u. n. egyleti beállítható tengelyek közé sorolja s engedélyezésüket a mûszaki bizottság véleményétõl teszi függõvé.  1. Lokomotivoknál a kéttengelyü forgóváz, az elsõ idõktõl (1832) fogva általános alkalmazásnak örvend Amerikában. Európában az elsõ idõkben szintén használatosak voltak, késõbb háttérbe szorultak, mig ujabban ismét elõtérbe lépnek, különösen mióta ismeretessé vált azon tapasztalati tény, hogy az oly kéttengelyü forgóváz, melynek tengely-távolsága nagyobb mint a nyomtáv (de nem nagyobb mint a másfélszerese), a leggyorsabb menetnél is nyugodt járást biztosít a helyesen szerkesztett lokomotivnak. Az ilyen alváz (l. Lokomotiv) egy önálló kéttengelyü lapos vaskocsinak látszik, melynek forgási csapja a tengelyek közt középen fekszik. Az olyan lokomotivoknál, melyeknek nagy hossza miatt ez a forgási pont a többi tengelytõl már igen távol esnék, szokás azt a vázon kivül megfelelõen hátrább tenni, miáltal a gép beállási képessége nagy mértékben emelkedik; az ily forgóvázakat Bissel-féléknek hivják, s egy v. két kerékpárral készülnek. Ami az ily alváznak kivül fekvõ forgási pontját illeti, ennek távolsága sem az alváz közepétõl, sem a többi tengelyek közti középtõl nem választható tetszõlegesen, mert a beállás helyessége szorosan összefügg e két távolsággal, mely számítás utján határozható meg.  1. ábra. Forgóalváz egy kerékpárral. Az 1. ábrában egy tengelyü Bissel-alváz van elõtüntetve, melynek hátul fekvõ forgási csaplyukja a lokomotiv szilárd keret-oldalai közé fogott harántlemezekkel csapszeg utján van összekötve s a lokomotiv keretje elõl a forgóváz rugójára nehezedik; az alváz és a fõkeret közt, a rugó két oldalán csusztató készülék van, melyen az oldalagos elmozdulás megy végbe; utóbbi egyrészt határolva van (a csusztatón levõ orrok által), másrészt meg is van nehezítve az által, hogy az elcsuszás a csusztató készülékben jobbra-balra emelkedõ felületeken történik; a görbület oldaltterelõ nyomása tehát a lokomotiv elejét kissé megemelni kénytelen, miáltal viszont az egyenes vonalba menetnél az alváz is az egyenes irányba téríttetik vissza; biztonság kedvéért a csusztatók mellett, a lokomotiv egyik keretkötõ lemezérõl egy-egy csap nyulik az alvázon levõ hosszas lyukakba, hogy kisebbszerü sérülés esetén az összefüggés a két váz közt meg ne szünjék. Elõfordulhat az az eset is, hogy a forgóváz kivül fekvõ forgási pontja nem helyezhetõ el hátrafelé, hanem elõre; könnyen belátható, hogy az ily forgóváz a görbületben éppen ellenkezõleg állana, mint a kivánatos, miért is csak ugy lehet használhatóvá tenni, hogy a váz tengelyei közt még egy forgási pontot létesítünk, mely körül a helyes beállás megtörténhetik. Ilyen forgóváz a Vaessen-féle. Vannak olyan lokomotivok is, melyeknek hajtómûve a forgó váz kerekeit hajtja, tehát a meddõ suly ki van kerülve; ilyen lokomotivok általán véve kisebb gyorsasággal, de görbületekkel összekötött emelkedéseken nagy elõnyökkel használhatók. Fõképviselõi e rendszernek a Fairlie és Mallet (Décauville) lokomotivok, melyeknek 2 csoportra osztott kerékpárai (2-3 tengely) forgóalvázakba vannak foglalva (bõvebbet l. Lokomotiv). 2. A kocsi-forgóvázak általános alkalmazása (ugy személy-, mint teherkocsiknál) szintén Amerikában található, azonban nálunk is terjednek; leginkább kéttengelyüek s egy kocsi alatt 2 forgóváz részarányosan helyeztetik el; csakis különcélu teherkocsiknál (ágyuk s hasonló nehéz tárgyak szállítására) találunk 3 tengelyü alvázakat; elõfordulnak végül egy tengelyüek is, de ezek külön szerkezetek utján mozgattatván, a tengelybeállító készülékek közt tárgyaltatnak. A nemzetközi hálókocsi-társaság (Co. internationale  des Wagons-Lits et des Grands Express Européens) háló és étkezõ kocsijainál elsõ sorban a kitünõen szerkesztett forgóvázaknak köszönhetõ az a kellemes utazás, mely e kocsikban köztudomás szerint  esik. A forgóváznak négyszögletes, kellõleg merevített vas kerete, melyben a tengelyek ágyazvák, a hosszirányu 4 lemezrugó utján viszi át a terhelést a tengelyekre; e 4 rugó függesztõ vasai szintén rugalmas feszítésüek, mert csigarugókkal vannak ellátva; e kétszeres rugalmasság az alvázat már megkiméli a merev zökkenéstõl; azonban a kocsi teste nem nyugszik közvetlenül a merev vázon, hanem egy keresztbe tett rugalmas párnán, mely 2 gerendából és ezek közt elhelyezett 6 lemezrugópárból (3 jobb, 3 baloldalt keresztbe állítva) van képezve; az alsó gerenda négy csuklós függesztõ vassal van a merev vázra akasztva, ugy hogy a párna maga is hintázik; a felsõ gerenda közepén van a forgó csésze, amelyen átmenõ csapszeg a kocsitest egy harántgerendájába ér s a kapcsolást létesíti; a kocsitest jobb alátámasztása céljából a felsõ párnagerendán két oldalt fektetõ lapok vannak, melyek a kocsitest harántgerendáján levõ hasonló lapok utján veszik magukra a terhet; ezek a fektetõ lapok csusznak el egymáson, ha a forgóváz elfordul; egy ily alvázon az elõadottak szerint összesen 24 rugó van, melyek a kocsitest hintázó alátámasztásával karöltve eredményezik a kocsik puha járását. 2-3. ábra. Forgóalváz. A 2. és 3. ábrában egy részben faszerkezetü, de hasonló alvázat mutatunk be, melynél a fõkeret és a tengelyágyakra nehezedõ görbített vastartók közt Brown-féle csigarugók vannak. Ez ábrában a fék elrendezése is elõ van tüntetve. A teherkocsiknál alkalmazott forgóvázak természetesen sokkal egyszerübbek, amennyiben ezeknél a kocsi teste közvetlenül az alváz merev szerkezetén nyugszik, s rugók csakis a tengelyágyak fölött vannak. Forgóvánkos Forgóvánkos v. F. zsámoly, az a keresztbe álló gerenda az u. n. szálfakocsik padlója fölött, mely hosszu tárgyak (szálfa, gerenda, padló, deszka) szállításánál alzatul szolgál oly formán, hogy két ily kocsin hosszat fektetik (a vánkosokra) a rakományt s azt lánc v. kötél segélyével nyalábba kötik.  Szálfakocsi forgóvánkossal.  A vánkos a közepén csak körül fordulhat el, hogy a merev rakomány a két kocsi beállását a görbületekben ne akadályozza. A vánkos-gerenda két végén vas v. fapóznák vannak, melyek a rakományt közre fogják. Ha utóbbi elég szilárd arra, hogy a két kocsi ütközéseit kitartsa, ugy elegendõ, ha a kocsik egymáshoz való állása a rakománynak a vánkoshoz kötése által van biztosítva, (ilyenkor az egész hasonlóan viselkedik, mint a forgó alvázas kocsi); ellenkezõ esetben szükséges a kocsik közé u. n. merev kapcsot tenni, mely erõs (négyszögletes) és hosszat vasalt farudból és végeire erõsített kapcsoló kampókból áll s utóbbiaknak a két kocsi-vonóhorogba dugása által iktattatik a kocsik közé.